1994 November 29. KEDD

Janis Pub
Beszéltem Fülivel, csak azt akartam megtudni, nála vannak a furulyáim, ehelyett szegény lelombozva közölte, hogy mára virradóan ismeretlen tettesek kirabolták a Lessy studiót, elvittek minden hangszert, köztük az ő hosszas spórolás után megvett Framusát, meg régi Rickenbacker basszusát, melyet most a Nándi akart eladatni általuk. Meg volt rendülve, hallhatóan. Azért este vár Tóthtal együtt hétre.
Hétre mentem a megürült zeneboltba, Füli még most is hatása alatt állt a történteknek, nemsokára Tóth is beállított. Elrágódtunk a témán, gyanusított van, biztos, hogy nem a környékbeliek voltak, erre utal, hogy elég sok készpénz volt, de nem vitték el, s csak a szinte eladhatatlan, régi, márkás gitárokat fújták meg, a gyáriszám nélküli, de szintén értékes pedálokat, meg egy hetvenezres hegedűt is otthagytak. Mentünk hát, a Janis Pubba. A Janis Pub rendkívül dúsan, s maga nemében meglepően ízlésesen berendezett, igazi Pub a Királyi Pál utcában, nagy pincehelységgel, melyben fakorláttal elkerített kis színpad várt ránk. Volt a mennyezeten egy legalább hét-nyolc méteres kenu, rengeteg apró, a hatvanas éveket idéző tárgy, faborítás, Janis Joplin képek, meg minden. Guiness, Holsten, Pilsner Urquell, ez utóbbiból egy pohár 110. Szóval nem nekünk találták ki. Érkezésünkkor épp egy Alfa Spiderből szálltak ki vendégek. Tóthtal kezdtünk a beszerelésnek, mert Füli visszament tápegységért. Közben nekiláttam összeírni egy hármas felbontásu koncertprogramot, melynek részei egyenként félórásak. Ez volt a kívánalom. Kiderült, hogy egy sörre vendégek vagyunk, ezzel éltünk is. Tóth továbbra sem cig., szerintem azért, mert követik az Optimális Családtervezési Modellt... Füli visszaért a táppal, de az rögtön tönkrement, s vele együtt a visszhangom is csak elemről vált működtethetővé. Tóth elemér, közben Füli rájött, hogy pont olyan elem van a hangolójában, megnéztük, a visszhang tényleg működött. Tóth Beával érkezett, no meg elemmel. Közelgett a kilenc óra, s pár perccel később eljátszottuk az első blokkot. A siker nem volt különösebb, mi legalábbis úgyéreztük, inkább zavarjuk a beszélgetőket. Félórás szünetekkel követték egymást a fellépések, ami nagyon furcsa volt, szinte nem tudtunk belelendülni. Egyébként is visszafogottabbá tett, hogy nem volt dob, s a szerepünk is inkább szalonzenekari volt. Minden tisztán hallatszott a kis hangerő miatt, így a hibáimat is sokkal jobban hallottam, igaz, ez valószínüleg csak engem zavart. Az első szünetben jött egy kicsit egzaltált lány, a szervező, s aztán hallgatta a többi blokkot. Tetszett neki, menedzsel zenekarokat különböző helyekre, Füli beszélt vele, állítólag megnézne minket dobossal is. A fogadtatás egyébként elfogadóan passzív volt, a beszélgetni akarók arrébb vonultak, amikor belekezdtünk, s visszatértek, mikor abbahagytuk. Végül adtunk egy negyedik blokkot is, hogy meglegyen a zene éjfélig. A szervező lány, és asztaltársasága tapsolt. Füli felmarta a pénzt, némileg durva volt, hogy több, mint 700 Ft-t vontak le fogyasztásként, pedig a tiszteletsörökön kívül egy sört, egy juicét meg egy ásványvizet ittunk csak... Ezúttal Tóth volt kedves hazafuvarozni.

1994 November 25. PÉNTEK

Nagy nehezen megtaláltuk a Városmajori gimnáziumot. Közben Tóthék beszámoltak az osztálytalálkozóról, mely meglepően kellemes volt. Hát van pénze a ref. egyházunknak. Dög nagy modern hodály, vörös dísztégla tetőtől talpig, hatalmas park, gigantikus sportcsarnok, nagy átriumok, közösségi aulák, hiperszuper whirlpool kávé és húslevesautomata. Némileg arrogáns beeresztőifjak, s igen arrogáns társfellépők fogadtak. Utóbbiaknak úgy látszik nem volt egészen nyílvánvaló, hogy mi is fellépünk, s nagyon otthon érezték magukat velünk szemben. Már fél négy óta itt voltak, s el voltak képedve azon, hogy mi csak így ukk-mukk-fukk megjelenünk, átrendezzük a szinpadot, és el akarunk kezdeni beállni. Némi ellenséges hangulat keletkezett, az egyikük megjegyezte, hogy nem tudja, mióta álmodunk mi erről a fellépésről... Füli erre csak annyit mondott, hogy ide a gázsit, és már megyünk is. Aztán persze a helyzet javult, hiszen ahogy fellépett a két ifjú zenekar, elmúlt idegességük is, csak mi bírtuk nehezen a rémesen közhelyes dalokat. Az első zenekar még viszonylag jobb volt: hamis, elképesztően kisdiákos szövegek és igen egysíkú zenei ötletek, de ezt mentette koruk, viszont a második, melynek tagjai már már a húszéves kort is meghaladták, nem volt képes, és nem is akart mást, mint agyontaposott bluesrock sémákat ismételgetni, meg persze teljes számokat más együttesektől. Ilyen ritkaságokat próbáltak interpretálni a hangulat fokozására, mint: Hey Joe, Easy Riders...
Közben Tóthtal ellógunk meginni egy pohár sört, merthogy odabenn no drink, no smoke... Találunk is egy kellemes kis bódegát nem messze a Körszállótól a villamosmegállónál, elképesztő berendezés, egy lerobbant mámika szogál ki. Nem maradunk soká, nincs szívünk egyedülhagyni Fülit, merthogy Korbaiék elmentek enni valamit. Visszaérve a gimis zenekar éppen a Dallas zenéjét dolgozza fel... Nemsokára a lányok is befutnak, nagy hatást tesz rájuk a zene, látták Timit egyedül, aki közölte, hogy éppen összeveszett Zolival, és megy haza. Ezen kissé megdöbbenünk. Szegény Zolit, amikor beállít, Éva le is füleli, mert Zoli azzal indokolja elmaradását, hogy hazavitte Timit. Éva közli, hogy illetékes forrásból ezt másként tudja, mire Zoli: Hú, most lebuktam... De állítja, hogy nem az Origo volt a feszpont. Megismerkedünk a reformátusok kávé (és húsleves)automatájával, aztán a lányok úgy döntenek, hogy elmennek Pizzázni a Da Totóba. Már a második, a Láthatatlan Légió nyüstöli idegeinket, amikor Rita is befut egy angol sráccal, aki állítólag a londoni Marques klubban dolgozik...(!) A közönség ekkor tetőzik, ennek jele, hogy egy db. deviáns gimis lány talpig feketében még rá is mer gyújtani odabent. Nagy nehezen befejezik a zenét, s mi jutunk a szinpadra. A tápegységem bemondja az unalmast, szerencsére kapunk másikat. A mikrofonállvány hosszú, s folyton elereszti a mikrofont, amitől annak tulajdonosa, egy láthatatlan légiós láthatóan ideges lesz, kicsit nehezen értem meg, hogy azt kívánja, vegyem le a védőhálót, és nyomjam vissza, merthogy behorpadt. Mire elkezdjük, kissé megfogy a nép, de aztán már csak kb további tíz-húsz %-os létszámcsökkenés zajlik, némileg az elvontabb részek függvényeként is. Mindent egybevetve jó a koncert, bár én érzem a totális felkészületlenség hatását az ujjaimon. Kiderül, hogy csak én érzem, szerencsére. Néhányan vannak a gimisek között is, akik láttak már minket, ők, s talán egy még, aki nem látott minket, jönnek oda utána gratulálni, érdeklődni. Tetszett a szervező fiatal tanárnak, no meg a rokonoknak és barátnőknek. A londoni fiú is elégedett volt. Kaptunk kb. ezer ft-t per fő.

1994. november 17.

F.M.K.
Társfellépő a WI. Átlagon aluli koncert, csak a kemény számokat játszottuk, összesen hetet, némi dühhel, mert közönség viszonylag tetemes, de közönyös, jórészt a WI miatt jött
Gyalog sétáltam az FMK-ba, ahol már ott volt a WI és az Origoból Tóth és Füli. Fásult tiltakozással fogadtam, hogy a Wi akar előbb kezdeni. Füli többször bement az iszonyú zajjal teli terembe (éppen beálltak), míg végül mind a négyen bevonulva elértük, hogy lemondtak a kezdésről. Húzták a szájukat. Egyébként a közönség viszonylag megszaporodott, főleg a WI környezete volt, így logikus, hogy előbb játsszunk, különben mindenki elment volna, mire elkezdjük. Hangulatunk alapján természetesen született az ötlet, hogy ezúttal csak az agresszív számokat játsszuk, s hét számos sorrendet állítottunk össze (szt antal, novum, keresztes, fekete sereg, monoton, haramia, dzsamahl), melyet kisvártatva el is kezdtünk. A beálláshoz képest még ramatyabbul hallottam magam, de a közönség, bár alig tapsolt, legalább nem dumált hangosan. Igaz, hangos szám közben azt nem is szoktuk hallani, s most nem volt halk szám. Elég jó improvizációk voltak, s jó koncert lett volna, ha jobb a hang és a kedvünk. Ez volt az első koncert, amikor álltam, mert nem volt üres szék, így viszont nem értem el a visszhangot, úgyhogy az utolsó két számhoz leguggoltam. A dzsamahlt különösen gyengének éreztem, ötlettelen voltam, ami következett abból is, hogy nem hallottam magam. Gerjedt, ha erősítettem. Amikor befejeztük, legszívesebben elmentem volna valamerre, Beáék alig hallottak furulyát. Tóth indult haza Sárival, (nem is ivott semmit) Korbait is vitte haza, mi is indultunk, csak szegény Füli és Rita maradt a wi-re, hiszen részben Füli cuccján játszottak.

1994 november 06

Viking Klub
A Lessy stúdióba, Füli új munkahelyére már az új hangszertokban vittem furulyáimat. Füli gyorsan összeszedelőzködött, aztán elindultunk megkeresni a Vikingeket. A Kerekes u. 44-et kutattuk, minthogy én ezt a címet néztem ki az Arany oldalakból, s minden plakátunkra ezt írtam. Rögtön észrevettem, hogy egészen közel járunk egy ismerősünk lakásához, viszont a Kerekes utca a harminc valahányas szám után, se szó se beszéd, véget ért. Füli a 13-as számra emlékezett, de ott se volt semmi, viszont felismerte a helyet a hatos szám alatt, bár egy betű felirat nem hirdette, hogy ott van. Tetemes mennyiségű szemét, kb. három alkalmazott és egy jó nagy terem+színpad fogadott. Felcígöltük a cuccot a dobogóra, aztán Tóth megpróbált telefonálni Évának, hogy közölje, ne a 44-es számot keresse ha jön, és egyáltalán, hol van ez a hely. A telefon persze rossz volt, így kimentünk az utcára, és a télire fordult hidegben dideregve kivártuk, amíg befejezi egy lány a telefonálást. Lassan kinyitott a büfé, és sört ittunk. Érkezett egy vendég, Korbai barátja, kicsit túláradóan közvetlen ürge, más híján vele társalogtunk, Füli és Tóth gimnázium végi csapongó életük epizódjait idézte, aztán Korbai is befutott hét vonalában. Elmondta, hogy a barátja öt év óta ügynöki hálózatban dolgozik éjt nappallá téve, már ötezren vannak alatta és havi kétszázat keres. Ennyit közvetlensége hátteréül... Elkezdhettünk beállni, és nagy megkönnyebbülésünkre meglepően jól szólt minden. Csak közönség nem jött. Egyáltalán. A lányok is befutottak, Beával elindultunk Szabináékhoz, (kb 500 m), hátha növelhetjük a nézőszámot. Szabináék kicsit kínosan érezték magukat, ui. másnap korán kelnek, és láthatóan lefekvésre készültek. Ittunk hát egy pohár minőségi Cherry Brandyt, aztán elbúcsúztunk. Visszamentünk, aztán felmentünk a színpadra, és most először sorrend nélkül nekiláttunk játszani. Elég jó volt. Tízig húztuk, és jó hangulatban befejeztük. Elköszöntünk a személyzettől, s hazamentünk.